Üdvözlünk kedves Vásárló!
Ne hagyjatok ki semmiből!


Leteszteltük a Duke Nukem Forever-t!

1716
Duke Nukem Forever. Egy cím, melyet az elmúlt évtized fogalommá avanzsált. A „soha” szó szinonimájának is aposztrofált DNF páratlan módon több, mint 12 évig fortyogott a 3D Realms boszorkánymestereinek konyhájában, de – amit csak kevesen gondoltak volna - az örökkévalóságig tartó fejlesztés végül meghozta gyümölcsét: a napokban ugyanis boltokba került a játék.



A mi „öreg” Duke-unk azonban igen kalandos utat járt be a megjelenésig. Az eredeti fejlesztőcsapat (3D Realms) egy évvel a nagysikerű Duke Nukem 3D után, 1997-ben kezdte meg a munkálatokat, melyek egészen 2009-ig tartottak: ekkor ugyanis anyagi okokra hivatkozva lelőtték a projektet. Úgy tűnt szeretett macsónk végleg eltűnik a süllyesztőben, de pár hónap csend után a Gearbox Software (Brothers in Arms széria, Borderlands) bejelentette, ők dolgoznak tovább a játékon. Randy Pitchford, a Gearbox fejese utólag elismerte, szinte teljesen az alapokról kellett kezdeni mindent, de két év folyamatos fejlesztés után csapatának sikerült az, ami a 3D Realmsnak 12 év alatt nem: elkészítették a Duke Nukem Forever-t.



A játék borzasztó látványos képsorokkal indít:
egy igazi Duke Montázst kapunk stílszerű prezentálásban, ami a főszereplő kedvenc ténykedéseit (gyilkolás nagy fegyverekkel, idegenek hátsójának szétrúgása, meztelen sztriptíztáncosnők pénzelése) eleveníti meg egyedi módon összegyúrva. A zseniális intro után szó szerint berobban a képbe a jól ismert nukleár emblémába injektált Duke Nukem logó, és - ami a fontosabb - a 14 év óta áhított „press start” felirat is felvillan. Eufórikus (és nosztalgikus) érzésektől túlcsordultan eleget teszünk a felhívásnak, s a gomb lenyomásával egy lépéssel közelebb kerülünk a mannához. A menübe érkezve összesen négy pontba botlunk, melyek a „New Game”, „Multiplayer”, „Options” és „Downloadable content” nevekre hallgatnak, de még mielőtt elmerülnénk az élményben érdemes beugrani az opciókba és átállítani a gombkiosztást, mert ami eredetileg fel van konfigurálva az szó szerint használhatatlan. Ha már itt járunk, célszerű gépünk teljesítményéhez igazítani a grafikai beállításokat is, de megnyugtatok mindenkit: egy átlagos PC-vel is vaj simán futtatható a játék. Ha minden finomítást elvégeztünk, nincs más hátra, mint rábökni a new game feliratra, és belekezdeni a kalandba.

Az első pálya a már megszokott tutorial (ismertető) résznek felel meg, ami in medias res módon rögtön bele is csap a dolgok sűrűjébe és néhány perc elteltével már egy gigantikus méretű rémséggel küzdünk élet-halál harcot egy futball stadion kellős közepén (Nem szeretnék lelőni semmilyen poént, de annyit elárulok, hogy ami ezután jön, az tipikusan egy olyan momentum, ami minden Duke rajongó arcára mosolyt fog csalni). A játék egészére jellemző ez a pörgőség, de az akciódús részeket időközönként meg-meg szakítják lassabb tempójú, gondolkodást igénylő betétek is. Ezek szerencsére nem kaptak akkora hangsúlyt, így nem szabdalják meg túlságosan a játékmenetet, illetve nem csorbítják az élményt.



Lokációk tekintetében nem lehet okunk a panaszra:
Las Vegastól kezdődően, földalatti barlangokon át – egy sztriptízklub érintésével – egészen a kietlen vadnyugati tájakig jókora utat járhatunk be a sztori mód teljesítése közben és sehol nem fogjuk unalmasnak, vagy repetitívnek érezni a látképet. Ahogy a helyszínek, úgy a gyilkoló alkalmatosságok (fegyverek) tárháza is pazar összképet mutat: A kínálatban túlnyomórészt ugyanazokkal a mordályokkal találkozunk, amik már a Duke Nukem 3D-ben is megtalálhatók voltak, így a klasszikus shotgunon és golyószórón túl ez alkalommal is két kezünkre csúsztathatjuk a Devastatort és kedvünkre kicsinyíthetjük ellenfeleinket a Shrink ray zsugorfegyver segítségével.

A hangulat maximálisan a helyén van, bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy valószínűleg azon játékosok fogják leginkább értékelni a progit, akik már játszottak korábbi Duke alkotásokkal, illetve szerették az 1996-os Duke Nukem 3D –t. Persze ezzel nem azt mondom, hogy jelen tesztünk alanya csak és kizárólag hozzájuk szól, de tény, hogy egy olyan játékos sokkal könnyebben tud azonosulni a főszereplővel, aki már korábbról ismeri az egocentrikus Duke karakterét (egy igazi 90-es évekbeli akcióhős, egy olyan arc, aki már többször mentette meg a világot, mint bármelyik holywoodi sztár). Ezúttal sem kell csalódnunk Mr. Nukemban, beszólásai még mindig ütnek, egója hatalmasabb, mint valaha és az idegenekhez való hozzáállása sem változott semmit az évek alatt.

A játékélmény mellett a szavatosság kapcsán sem lehet különösebb okunk az elégedetlenkedésre, mivel a DNF végigjátszása még leggyengébb, „piece of cake” szinten sem pár órás kaland, ráadásul többszöri abszolválással, a nehézség emelésével illetve a multiplayer módozatokkal jócskán kitolható az egyszeri teljesítés 10-12 órás intervalluma. Sőt. Ha végeztünk a játékban található 23 pálya mindegyikével, megnyílik egy „extras” pont a főmenüben, ami a fejlesztés 14 évéről ad egy átfogó képet: artworkok, korai trailerek, zenék, render videók és mindenféle földi jó vár itt ránk!



A játék alatt duruzsoló Unreal (2-es) motor annak ellenére elfogadható vizualitást pakol a képernyőre, hogy már bőven nem számít mai darabnak. Persze senki se számítson csodára: A Duke Nukem Forever grafikailag abszolút nem veszi fel a versenyt a kor legnagyobb ászaival (például a Call of Duty sorozattal), de a keserű igazság az, hogy még néhány középszerű produktum is impozánsabb kinézettel bír nála. Ez leginkább annak tudható be, hogy az eredeti fejlesztőcsapat (3D Realms) nagy valószínűséggel 2004 óta nem foglalkozott megfelelő intenzitással a játékkal (aminek meg is lett az eredménye: 2009-ben kirúgták őket), de – hangsúlyoznám – egy olyan kaliberű stuffról beszélünk, ahol a játékélmény jócskán kárpótol minket a grafikai korlátozottságokért, illetve – ahogy már említettem - azt se felejtsük el, hogy még gyengébb PC konfiggal is egész optimálisan fut a program.

Összességében a Duke Nukem Forever azt hozza amit elvár(hat)unk tőle:
remekül visszaidézi a 90-es évek közepére jellemző FPS-ek érzésvilágát és bár forradalmat nem okoz, újdonságot nem mutat, ezeket mégsem rójuk fel neki hibának: Hangulatban és játékélményben így is kiemelkedő alkotás lett a Duke Nukem Forever. „Hail to the King baby!”



Ha Te is tennél egy próbát az öreg Duke bácsival, akkor válassz platformot és rendeld meg a játékot még ma!



Vissza
Nyomtatható verzió

|
2011-06-13 17:53:44
{{product.discount_percent}}%
{{product.popupTxt}}
+ AJÁNDÉKKAL
{{product.discount_percent}}
Eredeti ár:
{{product.orig_price}} Ft
Bruttó ár:
{{product.current_price}} Ft
{{product.current_price}}
Státusz:
{{{product.status}}}
Státusz:
{{{product.status}}}
Státusz:
{{{product.status}}}
Érkezés:
{{{product.arrive_date}}}
Korábbi megjelenés:
{{product.release}}
Megjelenés:
{{product.release}}
 
Árukereső.hu Árukereső.hu
www.konzolokszervize.hu
oldal tetejére